Egy macska gondolatai

Szerző: Cartman002 | | Rovat: Az élet

Sajnos engem sokan nem szeretnek. Egyik fülemet már kölökkoromban elvesztettem, mert ha jól emlékszem...

[

"Sajnos engem sokan nem szeretnek. Egyik fülemet már kölökkoromban elvesztettem, mert ha jól emlékszem egy kutya leharapta. Ezután az a család, aki befogadott, kitett az utcára, mert fél füllel már nem voltam nekik elég jó.
Gondoltam magamban, majdcsak megélek valahogy, vadászgatok, aztán csak befogad megint valaki. Így teltek az évek. A régi elnéptelenedett környék, egyre jobban kezdett beépülni, és sorra költöztek ide a városból az emberek, kisgyerekekkel. Megörülten, hogyha eddig nem, most majd biztos szerető otthonra lelek.

Ám sajnos tévedtem. Fél fülem, és hányattatott sorsom miatt, nagyon sokan nem szerettek, mondhatni utáltak engem. A gonoszabbak megdobálnak mindennel, ami csak a kezük ügyébe kerül, emiatt a fejem mindig sebes. Nem csak esztétikailag zavar, hanem bizony fáj is. Aludni se tudok néha. A rossz élmények miatt, az alvás se alvás már számomra. Kinyújtott karmokkal, fél éberen bujdosok a fűben, mert sorstársaim se nagyon kedvelnek.

Egyszer azonban fordult a kocka. Egy új család költözött az utcába, akik szintén cicára pályáztak, sikertelenül. Gondoltam, itt a nagy lehetőség! Egy hideg januári estén, amikor jöttek haza, nagy nyávogva futottam feléjük, gondolván, hogy vagy megszánnak, vagy megdobnak. Már nem is érdekelt a dolog. Ám az átok megtört. Egy nagyon kedves, ám külsőleg zord, mindig fekete rocker cuccot viselő fiatalember kerek szemekkel rám nézett, és ezt mondta: "Ki bántott téged te kis szegény". Éreztem, hogy jó úton haladok afelé, hogy valaki befogadjon. Bementek a házba, és hoztak ki nekem egy-két szelet szalámit. Mivel már egy hete nem ettem, nagyon megörültem neki. A házba még nem merészkedtem be, nem tudtam, hogy mi vár rám.

Így teltek a napok, egyszer azonban kedvesen beinvitáltak otthonukba, és én leülhettem a radiátor elé. Akkor ez nagyon jól esett. Azóta eltelt nagyon sok hét, és nekem egyre jobb sorom lett. Már saját tálkám van, a házba is rendszeresen bejárkálhatok, és még a gazdim se szidott le, amikor kicsit megjelöltem a földön álló zúgó dobozát. Bár látszólag nem örül neki, és jó hideg vizes kézzel meg is fröcskölt, de tanultam az esetből. A többi itt lakó se bánt már annyiszor mióta tudják, hogy van otthonom, és szép a bundám. Viszont a régi rossz emlékek sajnos megmaradnak..."