Egy klasszikus példa a makréla cirmos fajtára Cirmos Csíkos szőrzet, különféle mintákkal. Leggyakoribb a márványfoltos mintázat, amely tartalmazhat lepkeszárnyra és szemre emlékeztető rajzolatokat

DSC00340.JPG

Az Iszlám a mai napig tiszteli a macskákat, bejárásuk van az imahelyekre

Társas viselkedés [szerkesztés] A macskákat az emberek többsége magányos állatokként ismeri, de valójában nagyon is társaságkedvelők. A legnagyobb különbség a macskák és kutyák (melyekkel gyakran h

eeeff76c48c74237f4bf954f0882da5f_web.jpg

A macska (más néven házi macska, tudományos nevén Felis silvestris catus) egy kisebb termetű húsevő emlősállat, amely a macskafélék (Felidae) családján belül, a Felis nem Felis silvestris fajához tartozik, a vadmacska alfaja, bár a mai rendszertanban inkább kezdik külön fajként kezelni az állatot, ugyanis nagyon sok dologban eltér az őseként tekintett fajtól (ez viselkedésbeli és kinézetbeli határozó is lehet). Ügyes ragadozó, több mint 1000 faj tekinthető a zsákmányának. Emellett meglehetősen intelligens, beidomítható egyszerű parancsok végrehajtására vagy szerkezetek működtetésére (illetve képes önállóan is kisebb feladatok betanulására) (Lásd: A macska intelligenciája). Körülbelül 10 000 évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának ábrázolása mintegy 4000 éve Egyiptomban történt.[1] 2004-ben Jean-Denis Vigne és kollégái (Nemzeti Természettudományi Múzeum, Párizs) jelentése a macska háziasítására vonatkozó legkorábbi tárgyi bizonyíték feltárásával foglalkozik. A lelet egy ciprusi emberi sírból került elő, melyben egy meghatározatlan nemű felnőtt ember és egy macska csontjai találhatók. A lelet mintegy 9500 éves. A sírból a csontok mellett kőszerszámok, vasoxid-maradványok, maroknyi tengeri kagyló és (az emberi csontoktól 40 cm-re) a saját sírjából egy nyolc hónapos macska csontváza kerültek elő, melyet az emberrel megegyezően nyugati irányba nézve fektettek. Mivel a macska nem őshonos a Mediterrán medence szigetein, ezért csak a szárazföldről kerülhetett oda, minden bizonnyal a közeli levantei partokról. A lelet az ember és a macska tudatos együttélésének bizonyítéka kb. 10 000 évvel ezelőttről a mai Közel-Keletnek nevezett területen. Ez összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel is, melyek szintén ezt a földrajzi és időbeli eredetet erősítik. Úgy tűnik, a macska háziasítása az első emberi települések létrejöttének idején, a neolitikus korban történhetett a Termékeny félholdként ismert területen.[2] A macskának számos fajtája és színváltozata létezik. Csupasz és farok nélküli változatait is kitenyésztették. A macskák több mint százféle hangjel és testbeszéd segítségével kommunikálnak, mint például nyávogás („miaú”), csiripelés, dorombolás, fújás, morgás.[3] A lovakhoz és más háziállatokhoz hasonlóan a macskák is képesek vadon élve fennmaradni. Az önállóan élő macskák gyakran kisebb kolóniákat alkotnak. Az állatvédők beszámolói szerint azonban hosszú távon csak igen kevés példány képes gazdátlanul életben maradni, többségüket elpusztítják a járművek, a ragadozók, az éhség, az időjárás viszontagságai és a betegségek. Ezért számos országban, köztük hazánkban is a macskák és más háziállatok elhagyása, illetve otthonukból való szándékos eltávolítása (bántalmazásukhoz hasonlóan) büntetendő.[4] A macska sok kultúra legendáiban és mítoszaiban tölt be jelentős szerepet, az egyiptomiak, a kínaiak és a vikingek ősi történeteiben is szerepel.[5] Általában tisztelik, de olykor becsmérlik is.

Gyógyító állatok Az állatok ösztönösen jól, megkülönböztetett figyelemmel bánnak a gyermekekkel. Érzékenyen reagálnak mozdulataikra, hanghordozásukra, de még a bőrük illatának változására is. Ez a kapcsolat sok esetben többet jelent puszta barátságnál. Tudományosan bizonyított tény, hogy a lovak, a kutyák, a bárányok, a macskák és a kacsák segítik a gyermekek testi-lelki fejlődését, ezért az állatokkal való gyógyító terápiát mind szélesebb körben alkalmazzák a világon. Az állatterápia története a hatvanas években kezdődött. Boris M. Levinson amerikai pszichológus egy viselkedési zavarokkal küszködő kisfiút kezelt. Hónapokig nem tudta őt szóra bírni, mígnem egyszer a rendelésre kénytelen volt bevinni a kutyáját.A kutya hatására a gyermek feloldódott, beszélni kezdett az állathoz és annak gazdájához. Levinson a következő vizsgálatokra - a szabályok tiltása ellenére - már szándékosan vitte el kutyáját, s a fiú állapota rohamosan javulni kezdett. Nemsokára már speciálisan képzett kutyákat vontak be a pszichoterápiába. A módszer elsősorban Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban terjedt el, de Svájcban, Németországban és Hollandiában is kezelnek állatterápiával gyerekeket és időseket intézményes keretek között.

A leggyakoribb szőrzetváltozatok az alábbiak: Bicolor tuxedo hím Bicolor, tuxedo és van A mintázat egyik változata a tuxedo (avagy szmoking), melynél a hát sötét színű, a mellkas és esetlegesen az arc, valamint a mancsok/lábak egy része pedig fehér, míg a Van mintázatnál (amely a törökországi Van-tó környékéről származó fajtáról kapta a nevét), csak a farok és a fejtető (a fülekkel együtt) sötét színű. E két véglet között több átmenetet is megkülönböztetnek, ilyen például a harlekin. A sötét színű rész lehet fekete, vörös vagy a teknőctarka mintázat halványabb változata. Egy klasszikus példa a makréla cirmos fajtára Cirmos Csíkos szőrzet, különféle mintákkal. Leggyakoribb a márványfoltos mintázat, amely tartalmazhat lepkeszárnyra és szemre emlékeztető rajzolatokat. A makréla változat oldalán a halakéhoz hasonló hosszirányú csíkok találhatók, a pöttyös cirmosoknál pedig a mintázatot apró sötét foltok szakítják meg, amelyek apróbb és halványabb változatban az abesszin fajtánál is megtalálhatók. Egyes változatokat a kitenyésztésüket végző országról neveznek el, a foltos cirmosok például meglehetősen ritkák Északnyugat-Európán kívül, ahol viszont igen elterjedtek. A teknőctarka macska fekete, narancssárga és fehér színű szőrzettel rendelkezik Teknőctarka és calico Ez a mintázat calimanco és ködfoltos tigris néven is ismert. A szőrzet vörös (vagy krémszínű) alapon fekete (esetleg barna vagy kék) színű pettyekkel díszített.[100] A bunda tartalmazhat fehér foltokat is (teknőctarka és fehér) vagy a márványmintánál nagyobb kiterjedésű összefüggő fehér területet (calico). A calico mintázatot, tricolornak, Japánban mi-ke-nek („hármas bunda”), Dániában pedig lapjeskatnak („foltos macska”) is nevezik. A teknőctarka és calico macskák általában nőstények, mivel a mintázat a különböző X kromoszómák hatására alakul ki. A hímek általában sterilként születnek. Azok a példányok, melyek mindenütt vörösek, többnyire hímek (nagyjából 3:1 arányban). A vörös színű hímektől származó nőstények, egy almon belül általában teknőctarkák vagy vörösek.[79] Colorpoint Fóka jegyű sziámi A colorpoint (avagy színes jegyű) mintázat leggyakrabban a sziámi macskáknál fordul elő, de bármely másik házi macskánál is megjelenhet. A colorpoint macska arca, fülei, lábai és farka sötét színűek, míg a test többi része világosabb árnyalatú vagy fehér. A colorpoint mintázatú fajta neve függ a példány színeitől, többek között létezik fóka jegyű (sötétbarna), csokoládé jegyű (világosbarna), kék jegyű (sötétszürke), lila jegyű (ezüstös szürkés-rózsaszínű), vörös jegyű (narancssárga) és teknőctarka jegyű változat is. Megjegyzendő, hogy a colorpoint